péntek, 2007. augusztus 31., 20:40
Hát itt vagyok végre. Németország, Baden-Württemberg tartomány, Karlsruhe, pontosabban Blankenloch község… Igazából elvileg olyan, mint mondjuk Budapestnek Érd, de ide villamos jár Karlsruhe-ből… Vaze, nem rossz, mi?
Jansik Petiék vittek ki a reptérre, ezúton is köszi nekik! A repülés jó volt… semmi különös, mindig élvezem.
Németországban eddig a legfeltűnőbb, hogy meglehetősen rendezett… :) sztereotípia, tudom, de télleg! :) Mondjuk azért a vonat késett egy keveset (1-2 percet), de ezt még megbocsátjuk a fritzeknek. :) Hol van ez a MÁV-hoz képest?
A másik érdekes, hogy az ICE (InterCity Express) vonat valahogy szűknek tűnt… Biztos kicsire csinálták, hogy csökkentsék a légellenállást… vagy csak simán spóroltak, hogy minél gazdaságosabban jöjjön ki. Amúgy meg 250km/h-van repesztett városok között, amikor lassított, csak 120-szal ment :). A vonaton egy német srác mellé ültem (milyen meglepő…), aki éppen a katonaságát tölti (itt még van sorkatonaság), de most szabadságra ment haza. Egyébiránt hülyeségnek tartja a sorkatonaságot, és filozófus-történésznek készül. Elbeszélgettünk egy kicsit az oktatásról, meg a humán- és reáltudományok viszonyáról (ez az egyik vesszőparipám, majd egyszer kifejtem).
Nagyon más ez az ország, már most látszik. Nagyon ritkán látni szakadt alakokat. Én is szinte szégyellem magam, hogy a pólóm nem egészen új, és ez meg is látszik rajta… na igen, fel kell még újítanom a ruhatáramat… ugyanakkor kevesebbet, sokkal kevesebbet törődni azzal, mit gondolnak az emberek. Just be yourself, man, be yourself!!!
Este kimentem cigarettázni a ház elé, és láttam a szomszéd házból egy pasit, akin azért látszott, hogy német, mert vízszintezővel ellenőrizte, hogy helyesen áll-e egy tábla, amit éppen kirakott… a háza elé. Magyarba ez legföljebb szemmértékre megy :)
Holnap körülnézek a városban, veszek egy-két dolgot, amiket elfelejtettem.
Achtung, Deutschland, ich komme! J
szombat, 2007. szeptember 1.
A női box diszkrét bája…
Felkeltem vmikor kilenc óra után, oszt kimentem a városba jól. Gyönyörűszép ez a város, de még csak egy pár helyen voltam. Igazából egy nagy szupermarketbe akartam menni, de rossz irányba szálltam fel a villamosra :) Mindegy, kimentem a Siemensalee-be, ami a Siemens helyi mittudoménmije, valami fejlesztőközpont lehet. Aztán ott volt egy jófej benzinkutas srác, aki felvilágosított tévedésemről, és elmagyarázta a helyes utat. Amit végül nem követtem. Elmentem a belvárosba, ott lófráltam egész késő estig. Ittam igazi Tschibo kávét, betértem a postára, ahol sikeresen “átléptem a záróvonalat”, vagyis túlmentem a “warten Sie hier” táblán. Igazából én csak kíváncsi voltam a bélyegekre… amikor észrevettem magam, és visszaléptem, láttam, hogy egy nénike naon csúnyán néz rám… Azóta jobban vagyok :) Bár az is lehet, hogy csak én képzeltem be magamnak a néni csúnyanézését… ugyanis még mindig eléggé zavarban vagyok néha, és azt képzelem, hogy a németek mindig precízek és rendesek. Na ja, persze, ez egy baromság, de nem tehetek róla.
Aztán láttam női box-ot. Apám, az nem semmi! Nem szívesen találkoznék egyik-másik lánnyal egy sötét sikátorban.
Akartam még valami filozofikust írni, de elfelejtettem, hogy mit… ja igen! Próbálom a németeket nem úgy nézni, mint „rendszerető, mindent rendben tartó, rendmániás” embereket, hanem önmagukban. Elképesztő, hogy milyen nehéz túllépni a sztereotípiákon, és meglátni, milyen is egy nép, illetve egy ember valójában.
Na, filozófiaórának vége, ebből most elég ennyi…
vasárnap, 2007. szeptember 2.
A gőzmozdonyok és futballdrukkerek napja
Ma kb. 9-kor kidobott az ágy. Lementem a házinéninek kifizetni a havi lakbért. A beszélgetésünk kb. úgy zajlott, hogy ő beszélt, én meg néha közbeszúrtam, hogy „Ja!” meg „Sehr gut!”, meg ilyesmiket… amúgy egész sokat felfogtam abból, amit mondott. A szavak kb. 80%-át nem értettem, de valahogy végül sikerült nagyjából kihámozni, mit mondott, felhasználva az „értelmes” szavakat. A logika, ugye :)… Sürgősen meg kell tanulnom (újra…) németül. (Zoli most kicsit mérges magára, amiért nem tanulta meg középiskolában… meg a némettanáraira…) A házibácsi irtó aranyos volt, megmutatta, hogy hogyan tudok elmenni leendő munkahelyemre (Arbeitplatz? :)). Beültetett a kocsijába, és elvitt egy darabon, hogy lássam, merre kell menni. Utána mikor visszaértünk, adtak még egy biciklit is, hogy nyugodtan használhatom munkába-járásra (hogy kell ezt a szót helyesen írni? Kötőjellel hüjén néz ki… Tessék, már magyarul se tudok!) Teljesen el vagyok ájulva. A háziak annyira aranyosak, hogy még nekem is meglepő, pedig mi magyarok állítólag vendégszerető nép vagyunk… Na igen, a németek meg állítólag precízek, rendesek, oszt mégis van szemét az utcán… :)
Kipróbáltam a biciklit, elmentem a Forschungszentrum-ig (Kutatoközpont), ahol dolgozni fogok, egész gyorsan oda lehet érni. Remek, legalább kondiba hozom magam, ha bicajjal járok munkába! Utána olvastam egy kicsit a gázkromatográfiáról, ami így olvasva elég unalmas. Remélem érdekesebb lesz, ha majd mérek a kromatográffal.
Aztán bementem a városba, megnéztem a kastélyt és a mögötte lévő parkot. Sehr schön! De télleg! Namost nem ez a baj, hanem (ahogy Dezső Béla szokta volt mondani az Illyésben)… Van ott egy kisvasút, körbemegy a parkban, és gőzmozdony húzza. Mint hivatásos gőzmozdony-geek, természetesen meg kellett tekintenem a nemes járművet. Elbeszélgettem a mozdonyvezetővel és a fűtővel, kiderült, hogy hasonszőrű őrültek, mint én, és hobbiból csinálják a vasutazást. A mozdonyvezető srác amúgy gépészmérnöknek tanul az egyetemen. A mozdony nem tanul semmit, csak egyszerűen gyönyörű… :) A régi amerikai vadnyugati mozdonyokra hajaz, felfelé szélesedő, tölcsérszerű kéménye van, és az elején „tehénfogó” vasrács. És fával fűtik, mint annakidején az igazi vadnyugati mozdonyokat. Meglepően csendesen jár, nagyon jól karbantartják. Természetesen végül nem bírtam ki, vettem egy jegyet, és körbevonatoztam a parkot.
A kastély mellett van egy botanikus kert is. Fantasztikusan szép, mindenféle zöldség, meg sárgaság, meg pirosság van ott, amit csak egy botanikus kíván. Ízlésesen van berendezve, kellemesen lehet ott üldögélni.
A nap csúcspontja a karlsruheiek számára minden bizonnyal az volt, hogy a város focicsapata nyert… :) azt sajnos nem tudom, hogy ki ellen… :)
Számomra a nap fénypontja este 19 óra 45 perckor érkezett… szó szerint. Ugyanis, ha nem lett volna elég egy napra egy gőzös, hát jött egy nagyobb. Mivelhogy valamiféle vasutasnap volt az egyik közeli városban, a gőzmozdony (BR 58 311 pályaszámú, tehervonati mozdony :)) ide hozta a nosztalgiaszerelvényt. Hát, mit mondjak… felért egy orgazmussal :) na jó, annyira azért nem, de mégis… majdnem… szóval Zojika szejeti a gődmoddonokat :)
A nagy gőzösre fel is mászhattam egy kicsit. Jó fej volt az egyik masiniszta, egy pár dolgot el is mondott a mozdonyról, pl. teljesítménye, víztartályának, széntartályának mérete, hogy miért nedvesítik a szenet (így nem száll a szénpor… a kazánban meg kb 1500 fok van, az a kis víz nem oszt, nem szoroz, egyből elpárolog :)) Kiderült, hogy ők is nonprofitban nyomják, ingyé hajtják a vasparipát. Szóval ők is gőzmozdony-geek-ek, mint én! :)
A mai nap hozadéka: Rájöttem, hogy az ember akkor érzi jól magát valahol, ha találkozik hozzá hasonló emberekkel. Amíg nem láttam, hogy a németek közt is vannak olyanok, mint én (vasútőrültek :)), nem igazán éreztem jól magam. Most meg rájöttem, hogy a németek tök jó fejek! Őköztük is vannak őrültek, így nem leszek egyedül :) Ők sem mások, mint én, csak talán egy kicsit, a szokások, meg ilyesmik miatt. Alapvetően azonban most már látom bennük az emberit. Eddig valahogy távolinak éreztem őket, most egy kicsit közelebb jöttek :)
Na jó, most már aludnom kell, mert holnap kezdődik a Fúziós Óvoda… izé Iskola. Gute Nacht, kleine lokfahrer! :)
(forras: 
Itt egy erdekes kep a szallitasrol:
